2014-ben kezdtem el életem egy új és elképesztően éredekes periódusát: beültem a Tan Kapuja Buddhista Fősikola padlójára (mert leginkább a földön ülve tanulunk, padban csak néhány, kiváltképpen jegyzetelős tantárgyat hallgatunk). Akkor kezdtem el haikukkal foglalkozni, és írogatni is. Ez a kis…

"Meseszerű őszben Mesélni visszavárlak, Hol tüskéim helyett Bársonyos ősz hajszálak Üzenik majd ott is, A sétányba tiporva: Ezt a burkot rólam letéphetted volna!" Magna Cum Laude

Jó így, ha eső hull vagy hó. Jó így, hogy az idő változó. Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk, És még mindig emberből vagyunk. /Zorán/