[caption id="attachment_516" align="alignnone" width="967"] Hummingbird (archilochus colubris) in flight with lily flowers[/caption]

Kicsifiammal beszélgettünk a madarak csodás, reggeli koncertjeiről. Meséltem, hogy az én reggeli, titkos játékom az, hogy mikor ki szeretnének pattanni a szemeim, csukva tartom őket még egy kicsit, jól betakarózom, és mozdulatlanul fekszem tovább Apa mellett. Nem csinálok semmit, csak fülelek. Figyelem a madarak vidám csivitelését, próbálom kifürkészni, milyen lehet kint az ébredező élet. Hogy mit énekelnek a tenyérnyi apróságok, milyen napot ígérnek nekünk. Fülelek, hogy mennyire boldogok, mi várhat odakint rám.

Ma reggel jött le a lépcsőn, és csak ennyit mondott: Anya. Ma nem voltak madarak. Füleltem, de semmit sem hallottam...

Hogy mi történhetett, nem tudom. Azt hiszem, holnap reggel bebújok mellé és együtt fülelünk majd. Lehet, hogy nem csak a szépség meglátását, de a boldogság kihallását is tanulni kell? Vagy csak egyszer kell majd megmutatni, mint a templom tornyot és a csillagokat és utána már ráállnak kicsiny érzékszervei?

A következő, reggeli csivit-fergetegig énekeljen nekünk Alex Clare. Az Ő hangját nem kell tanulni, csak élvezni. Ez a vörös, szakállas, angol félisten mindent tud, ami a női léleknek kell...

Hallgassátok szeretettel, és élvezzétek minden egyes hangját:

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=fxPqP76ceMU[/embed]