A Nyugati aluljáróban az Én mindenkiben csalódtamot sírta egy kis szomorú hegedű. Míg vettem a jegyemet, gyermekkoromból hallottam vissza a bakelitről recsegő Záray Márta hangján beégett szöveget. Hihetetlen, mik vésődnek a szívünkbe és soha nem tudni, hogy ezek az emlékek mikor és mire fel törnek elő...
"...Örökre el kell felednem a boldogságot. Kit imádattal szerettem, rossz volt hozzám.
Én mindenkiben csalódtam, nem sajnált senki. A szívemről ha daloltam, csak néztek rám..."

https://youtu.be/IaaNdeU2ebA