Hétfő reggel van. Csepereg. Szürkeség mindenhol. Hatalmas kupi a nappaliban: nem sikerült befejezni az otthoni iroda felújítását a hétvégén. Iratok, dossziék, tűzőgépek mindenhol, csak nem bent, a helyükön. Rengeteg munka vár a következő két napban, már hajnal öt óta nyomjuk Vargadével. Még nem hiszem, hogy ez kész lehet kedd estig, pedig szerda reggel elutazunk pár napra a Csudacsajokkal. Szorít az idő.
...most mégis jó. Valahogy nagyon jó... Mintha nem érne el hozzám ez a káosz. Csak az eszemig jut, tovább nem tud jönni. Ezt nevezhetik feltöltöttségnek? Erre jó a nyár, a kikapcsolódás, az élmény? Feltöltődik az akku és csak repülünk?!
Nem tudom mi ez. De most olyan jó...
Remélem, Nektek is jó. Remélem, hogy sok élménnyel gazdagodtatok már a nyáron és a következő három hétben még sikerül tölteni azt az akkut.
Én rajta leszek: strandos hancúrnak, sikeres munkáknak, gerenda festésnek, paradicsom befőzésnek, fűnyírásnak, rendrakásnak, építkezésnek, vagy bárminek, ami szembe jön szeretném kiszívni a nektárját. Pont, mint egy icipici, színes kolibri...
