Ti is észrevettétek már, hogy ha valamit nagyon szeretnétek és minden idegsejtetekkel rápörögtök, akkor az biztosan nem jön össze?

Vagy csak én vagyok így ezzel? Nekem kell valamit nagyon megtanulnom ebben az életben itt és most?

Két hete elindult a blog, nem várt sikerrel. Elképesztően sok új ötletem volt, rengeteg jegyzet, félkész téma ült a mappában, szárnyaltam. Terveztem még egyet indítani, mint külsős tanácsadó egy nagy cég részére. Mellette nagyon készültünk nagyobbik Keresztlányommal a Midicittára... Olyan energikus hétfőt és hetet terveztem, mint még soha.

...s hogy mi lett belőle? Ronggyá izzadt pizsama már hétfő hajnalban, hőemelkedéssel meló, aztán még egy nap... Aztán totális összeomlás: négy napig se kép, se hang. Magas láz, fejfájás, teljes legyengülés... Aztán egy lázas Férj és egy lázas Gyerek grátisz. S mire kijöttem a lázból, annyi munka torlódott össze a kiesett idő alatt, hogy két napja csak kapkodom a fejem és a telefont, mert se vége, se hossza a kérdéseknek, számonkéréseknek...

És már megint egy újabb hét újabb szerdája van, s csak most születnek az első sorok a megimádott blogra.

És megint el kezd kattogni bennem a kérdés: miért?! Miért nem mehet egyszer az életben valami úgy, ahogyan terveztem? Ha valami jól elindul, miért vagyok képtelen ezt a „jóságot” fenntartani? Vagy másnak is ugyanennyi buktatója van a saját projektjeiben, csak nem filózik a miérteken, nem lamentál az okokon, nem keres tanulnivalót és jelet, csak feláll és megy tovább, mintha mi sem történt volna? Hol van a különbség a sikeres ember és a félúton mindig hasra esők között?

Egyáltalán, biztosan mindennek van oka és miértje? Vagy vannak történések, amiknek semmi jelentőségük, csak meg kell élni és át kell lépni rajtuk? Ezt csinálják jobban a célba beérő emberek?

Nem tudom...

Amit tudok, hogy a nagy tervekből lázas Csipkerózsika-relax lett napokon át a világ legjobb Pasijával. Már amikor nem esett szét a fejem a betétdaloktól...

Meg azt tudom, hogy most nincs időm nagy filozofálgatásokra. Most az egyszer fel kell szívnom magam és ha értetlen arccal is, de fel kell állnom és csinálnom kell azt, amit hiszek, amiben támogattok, amit annyira élvezek...

Kicsiicsi › 40