Alapvetően szélsőséges ember vagyok. Vagy nagyon csinálok valamit, vagy sehogy. Mostanában sokat dolgozom rajta, hogy ne legyek ilyen tuskó. Sokkal inkább a balta éle szeretnék lenni, ami jól céloz, és középen hasít.

Sok mindenben sikerült már magamhoz képest viszonyéag nagyot változni. Egyre rugalmasabb vagyok, egyre jobban tudom befogni a számat, egyre kevésbé fontos, hogy elmondjam a véleményem és egyre kevésbé számít mások véleménye - főleg, ha a kutya sem kérdezte. És ettől egyre jobban is érzem magam. Ez nem EGO dolog, ez saját útkeresés. Szeretném végre a saját gondolataimat meghallanai, mások véleményének mérlegelése helyett. Jó lenne, ha végre azt tenném, amit Kicsiicsi jónak lát, s nem azt, amit XPISTA javasol.

Most éppen azon kaptam magam, hogy már megint a pálya egyik szélén döngetem a mellem: ez a hatalmas fogyás-indulat kivette a kezemből az életem néhány területét. Szétnyúztam a térdem, minden nap edzeni akarok, tele a - eredetileg beauty blogak indult - webes naplóm sport bejegyzésekkel, másról alig szólok már. Ha nem edzek, lelkiismeret-furdalásom van, közben gyűlik a vasalni való, a tavaszi nagytakarítás csúszik, a kert úszik, az áfonya ott megy tönkre a bokron a fekete rigó legnyagobb örömére.

Jött a tükör: már megint mint csinálsz Te BAKSZÖRNY?!

...és akkor megszerveztem a spájz kifestését, vettem 18 kg epret lekvárnak, szedtem egy nagy doboz áfonyát a fagyóba, tegnap eltettünk 18 nagy üveg meggy befőttet természetesen xilittel és eritrittel. vasárnap strandoltunk Bodival és ma talán vasalni is fogok már. És emellé jön az edzés szépen, normál ütemben, hogy legyen is eredmény, de az életem se szűnjön meg teljesen.

Vasárnap elindultam kocogni, 4 km ment aszfalton, de a térdem nem örült.
Ma reggel befásliztam, hátha úgy jobb lesz. 4 km-t terveztem mára is. De az első után csörgött a telóm. A Barátnőmmel napok óta üldözzük egymást, hol neki, hol nekem nem volt jó. Hiányzott is, fontos is... Felvettem. Fel biza! :-D És így esett, hogy 1 km kocogást 3 km gyors séta követett, amit végig trécseltünk, erdei utakon kavirnyásztam, jobbra-balra, csak vittek a nagy, pink cipők, amerre kedvük tartotta. Amikor letettük, jöhetett 3 km kocogás ismét. És tudjátok mi lett az eredmény?!

A legfontosabb: beszélgettem egy jót a Barátnőmmel!
Az eredetileg tervezett 4 km (28 perc) helyett letoltam majd' 7 km-t, és több mint egy órát mozogtam! Itthon jött még egy kiadós súlyzós edzés, ha már folyik a víz, hát csorogjon rendesen!

...így történt, hogy NEM-et mondtam elvre, lazítottam szigoron, s végül jobban jártam, mint terveztem!

Középút. Arany középút. Ez az én nagy feladatom. Tudom.

Persze lesz Szilvi edzés is. Majd pénteken. Amikor belefér. Addig meg itthon. Ahogy belefér.
És nem feladtam, csak normalizáltam. Mert nekem ez jó! :-D

A virágok arra tanítanak, hogy semmi sem örök: sem a szépség, sem a hervadás, hiszen a magokból új növények serkennek. Jusson eszedbe ez, ha örömet, fájdalmat vagy bánatot érzel. Minden elmúlik, megöregszik, meghal és újjászületik.

Paulo Coelho

Szeretem a pitypangot. Egy csodálatos kis növény, mely sokkal bölcsebb tanácsokat ad, mint azt valaha is hinné magáról.

Úton útfélen velünk van és mesél... Mesél arról, hogy
- gyomnak hiszik a balga emberek, miközben ízletes és értékes,
- a fehér kis ernyőcskékkel különlegesebb, mint bármely hívalkodó társa,
- ernyőivel mer a szél szárnyára ülni, maga mögött hagyva földhöz ragadt, irigyen utánasóvárgó társait.

Egyetlen szellő képes megmutatni nekünk, hogy életünk épp' oly múlandó, mint a pitypang csodás gömbje. Egy pillanat és amit tökéletesnek és egésznek hittünk, elemeire zuhanhat és ezerfelé száll tova. Hogy milyen törékeny is a lét... s hogy az elmúlásra nem lehet felkészülni soha. Csak készen állni lehet. Minden pillanatban.

A Buddha így fogalmazta meg ezt az egyik tanításában:

Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők, A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa, Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen, Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon.

A második kihívás kör is lezárult. Újabb fordulóponthoz érkezett az életmódváltásom, sok mident át kellett beszélnünk Szilvivel.
Megállt a súlycsökkenés, a változás sem olyan látványos még... Picit hitevesztett lettem. Persze csak egy percre lankadtam, de tény, hogy letörtem.

Aztán jött az Edzőpszichomókusbarátbombanő és egy kicsit helyretett.
Én csak az őszinte beszédben hiszek, számomra minden más felseleges időrablás a rövidke életünkből. Szerencsére Szilvi is így van ezzel, így a finom ebéd egy nagy helyrerázássá avanzsálódott analízis lett!

Amire rá kellett közösen jönnünk:

• az a diéta, ami öt évvel ezelőtt még tökéletes eredményt hozott, ma már valószínűleg nem elég,
• marad a 90 napos diéta, de szénhidrát napon is elfeledjük a sütikét és a fagyikát is, (még cukor nélkül is!), így két keményítőnap lesz egymás után,
• a térdfájás miatt kiesett másfél hét kardió bizony nagyon-nagyon hiányzik, ha nem is futás, de séta kell, azonnal!,
• a kis súlyokat sutba tesszük és jöjjön, aminek jönnie kell!

A nagy beszélgetésnek nagy kínzás lett a következménye: a 45 perc kőkemény izommunka után azt sem tudtam, hol nyílik az autó, olyan fáradt voltam. 5 és 10 kg-os tárcsákkal hasizom gyakorlatok tömkelege, medicinlabdás kargyakorlatok, lábemelős fókazsírtalanítás és még sok-sok nyalánkság próbált meggyőzni arról, hogy nem vagyok már versenyló, de lehet egy shiere-nek is jó tompora! :-D :-D

Köszi Szilvi az edzést, őszintén hálás vagyok érte! Az az igazság, hogy ha valaki be akarja nekem mesélni, hogy ezt a 45 percet én végig tudom csinálni, azt kinevetem!

És tudjátok mi volt a legfantasztikusabb?! Az, hogy Szilvi nem karba tett kézzel állt felettem, nem onnan okoskodott, mint egy szánalmas mindenható! Csinálta velem! Igen, a 10 kg-s tárcsákat is ugyanúgy nyomtuk együtt karra, mindt minden mást! ...és ez nagyon jó érzés!
Ott áll mellettem az izmosveréb testével és látom, hogy megcsinálja!!! Akkor nem lehet, hogy nekem nem megy! Látom, hogy neki is kemény! Akkor nekem miért ne lenne az?! Látom a szálkás karját, a gyönyörű vállait... nekem is ilyen kell... vagy ha csak fele ilyen lesz, már akkor is boldog és nagyon-nagyon hálás leszek.

Köszönöm Szilvi, hogy ennyire ügyelsz rám.
Köszönöm, hogy este tízkor rám írsz, hogy hogy vagyok.
Köszönöm, hogy nem csak egy edzetted, hanem a bíztatottad vagyok...

 

 

Hello Kedvesek!

Ismét egy köredzéssel jelentkezem, a szuper Csapat mindent beletett!
Volt itt "mezítlábas füvezés", keljfeljancsi orosz rulettnek becézve, lábemelés, planking risza, bújj-bújj zöldágnak cukizott spártai kínzás és még sok más, ami szabad kéz híján nem került lencse végre.

[embed]https://youtu.be/KefkikI5SIE[/embed]
 
Holnap elvileg pihi jönne, de nekem más terveim vannak! Kérdés, hogy a térdem hogy áll majd a kérdéshez.
Most még nem sok jót ígér, pedig győzködöm nagyon. :-D :-D

Ja igen! Varga Nóri köszönöm szépen a csodás gél lakkot és pedikűrt, büszkén vettem le a zoknikat! Tényleg nagyon jó érzés, ha ilyen szép, ápoltak a lábaim is, nem csak a kezecskéim! :-D

Az az igazság, hogy a kedvenc Szilvi - gyakorlataimból összeraktam magamnak egy esti szériát, és most annyira fáradtak a karjaim és vállaim, hogy minden betű kínszenvedés... Ugye nem baj, ha ma csak ennyit írok?

Legyen szép estétek! Holnap gyereknap, ne feldjétek, hogy most tényleg övék a főszerep!

Csodás vasárnapot!

Éljen a bikiniszezon!

[caption id="attachment_759" align="alignnone" width="800"] forrás: ezerlampasejszakaja.hu[/caption]

"A fiatalkorúak eltűnésével kapcsolatos bejelentések száma évről évre növekszik. Míg 2010-ben körülbelül 11 000 fiatalkorú eltűnését jelentették be hazánkban, 2015-ben ez a szám megközelítette a 17 000 főt. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon egy kisebb város lakosságának megfelelő gyermek- és fiatalkorú tűnik el otthonról és a környezetéből minden évben."
17 000 ember!!! Csak Magyarországon! Elképesztő ez a szám!!! És azt hisszük, hogy ez velünk nem fordulhat elő! Hogy a Mi gyermekünket nem rabolhatják el, hogy a mi Gyermekünk nem csellegne el! De igen...

Láttátok azt a videót, ahol egy srác kísérleti jelleggel elcsalja a gyerkőcöket a játszótérről? Elég egy cuki kiskutya vagy egy szép autó, hogy a Gyermeked a kíváncsiságtól vezérelve bizony megfogja az idegen kezét és elsétájon vele. Önként és dalolva!!! Évente 700 000 gyermeket rabolnak el ezzel a trükkel!  A kísérlet során elmondják a Szülők, hogy minden nap átbeszélik a gyerkőcökkel, hogy nem szabad szóba állni idegenekkel. És ez úgy tűnik mit sem ér! A gyeremeki kíváncsiság minden ígéretet felülír!

Nézzétek végig együtt is ezt a videót, muszáj szembesülni a tényekkel, mert úgy tűnik a szép szó mit sem ér!

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=gGIDHrYKJ2s[/embed]

Az Ezer Lámpás Éjszakája kiváló alkalom arra, hogy egy kellemes program keretein belül újra átbeszéljük Gyermekeinkkel, micsoda veszély fenyegeti a Családokat! És nézzünk mi szülők is a tükörbe: tényleg rajta a szemünk a Gyermekeken? Tényleg nem tévesztjük őket szem elől egy pillanatra sem?! Tényleg rájuk figyelünk a játszótéren?! Tényleg csak velük és értük vagyunk?!

Országszerte több nagy város is csatlakozott az Ezer Lámpás Éjszakája programhoz, legyetek ott Ti is, tegyünk együtt azért, hogy minél több gyermek újra megkerüljön és állítsuk meg együtt ezt a borzasztó, növekedő tendenciát!!!

http://ezerlampasejszakaja.hu/esemenyek/

 

Egy szuper edzést tudtunk le pénteken!!! Eddig még nem volt alkalmam Szilvi csoportos tréningjein részt venni, de tegnap végre összehoztuk!

...és szuper volt! Olyannyira, hogy ezentúl legalább hetente egyszer szeretnék ehhez a vidám Csapathoz csatlakozni! Úgy nyomtuk végig a kemény órát, hogy gyakorlatilag elillant az idő!

Köredzések voltak, párokban dolgoztunk. Szerencsére jól jött ki a négyes, hasonló kvalitású Csajok tudtak együtt dolgozni. Az én párom Ancsa volt, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, mi zsírégetéshez kaptunk feladatokat, 3 kg-os súlyokkal edzettünk mindent. Szilvi és Zita pedig már most is elképesztően csinosak, így ők szálkásító és feszesítő gyakorlatokat kaptak.

A szokásos karedzéseinket nem vettük fel külön, a gyakorlatokat más annyiszor közzétettem, itt megtaláljátok róluk a legjobb összefoglalót, szívből ajánljuk Nektek is, próbáljátok ki ezeket a tuti gyakorlatokat bátran!

Ami tényleg csodálatos Gyöngyösi Szilviben, hogy Ő tényleg TÉGED néz. A TE képességeidet, a TE izomzatodat. Nem akar egy keretbe szortíani, személyre szólóan VELED foglalkozik. És ez a legfőbb irányelv még a csoportos edzéseken is: Ancsa nem igen kedveli a futást, én szétrollereztem a térdem, így mi gyors sétakörök közben végeztük a karedzéseket 3 kg-os súlyzókkal. A stramm Csajok Szilvi vezényletével "rohamfutásokat" végeztek, amit én sunyi módon gyorsan lencsevégre is kaptam :-D

https://www.youtube.com/watch?v=tmbz38BJDcM

...de könyörgöm, miért nem szólt valaki, hogy vegyem le ezt a nyüves pink trikót?! Hát hogy nézek ki benne?! Csajok!!! Hát ezt hogy tehettétek velem?! ?! ?!

Ma is közös edzésről jelentkezem majd, Ti se hagyjátok ki ezt a csodás hétvégét!!!

Hajrá bikiniszezon!!!

Sziasztok Kedvesek!

Bocsánat, hogy így eltűntem a blogról, de az elmúlt hét valami elképesztően ziláltra sikeredett. A kardezések persze nem maradhattak el, Szilvi küldte a személyre szabott feladatokat, csak a közös videókat nem tudtuk összehozni.
Aztán feltettem az i-re a pontot: pénteken, szombaton és vasárnap egy pöttyet intenzívre sikeredett a roller ökörködés a Gyerekekkel, menet közben észre sem vettem, hogy az 1-1,5 óra "száguldás" bizony nem az én selejtes térdemnek van kitalálva.
Már tudom. Látom is: a jobb térdem duplájára van dagadva, nem hajlik, a lépcsőkről hallani sem akar. Az Aminoerg is tehetetlennek látszik, így most marad egy kis pihi - már ami az edzést illeti.

Szilvi, a világ legtündéribb edzője nem azt kérdezte, hogy egyébként normális vagyok-e, hogy ennyit és így rollereztem, hanem sajnálgatva karnyúzást hozott a futóedzések helyett. Ezeket mindig hatalmas örömmel végzem, még ha nagyon kemények is. A most bemutatott medicin labdás gyakorlatokat én 3 kilós lasztival végeztem el, jól ment nagyon, imádtam. Remélem, meg lesz az eredménye!

[embed]https://youtu.be/FTUBfNLAuRY[/embed]
 
Már nagyon várom, hogy ismét mehessek kocogni is, őszintén hiányzik. Azt hiszem, rákattantam és ennek nagyon örülök.

Jó lesz ez... tudom, hogy sikerülni fog!

Hajrá bikiniszezon!!!

 

Bolond egy hét volt. Ami összejöhetett, az össze is jött. Elmaradtam a sporttal, felborult a diétám, elúsztam a munkákkal, a kertet "elvettet tőlünk" a rengeteg eső.
Keddtől sok tekintetben új időszámítás kezdődik - olyan, mintha addigra össze is omlana minden, hogy valami teljesen újat építhessek fel.

Ma találtam magamnak fél órát, egy habos kávéra. Ezt egészen 10 percig ki is futtattam, ugyanis Kicsfiam a szokásos, vasárnap délutáni 3 órás sziesztáját ma másfélre csökkentette, így a gondosan beosztott szabadidőm is darabjaira hullott. Tíz percet azért ültem a napágyon a habos kávéval és annyira jól esett. Tele volt a szívem, a fejem, a poharam... mindenféle érzés kavargott mindenhol. De a szétesettség és a fáradtság ellenére valami boldog várakozás dolgozott bennem. Mint karácsonykor: tudod, hogy az őrületetet túl kell élni előtte, mert utána valami nagyon jó jön, aminek ára van, s csak elővétellel tudsz fizetni.

Lefotóztam a telefonommal, amit akkor és onnan láttam, mert ez nem csak kép volt előttem, s nem csak egy fotó lett. Annyi minden van benne, oly' sok minden bújik mögötte, amiért őszintén hálás vagyok:
- egy kis, kelekótya Család, amitől otthoná lesznek egy épület falai,
- a tetőablak mögött horpasztó Tündér, aki annyira boldog és fáradt volt már, hogy percek alatt mély álomba zuhant,
- a tejhab mögötti csodálatos Férj, akivel csak morgok napok óta, de Ő - másfél órás késése ellenére-, még összerakott nekem egy habot mert úgy szeretem a vasárnapi kávét,
- a koktélos pohárban rejtező Szülői szeretet, hiszen ezt a szettet néhány éve kaptam Édesanyéméktól névnapomra,
- a rendetlen kert, mely egyszerre boldogságforrás és végtelen hosszúságú feladatlista,
- a terasz, amin most utálom a felfagyott burkolatot, de már tudom, hogy hamarosan egy télikertben gyönyörködhetek a helyén,
- a nyári konyha, aminek csak a teteje látszik a napágyról, mégis pontosan tudom, hogy legalább két napos munka vár rám benne, mire az első lekvár elkészülhet a tűzhelyen,
- a bontott tégla lábazat, amit annyira szeretek, de minden évben elmarad, hogy lekezeljem lenolajjal - talán az idén jut rá egy nap,
- s az elfagyott hárs, melynek csak kopasz ágvégei sejlenek be a kép szélén; ami annyira küzd és erőnek erejével hajt az ágak tövében, csak hogy ne szülessen meg a visszafordítathatatln ítélet sorsa felett...
- a nagy fenyők, melyek évtizedes karácsonyok emlékét őrzik,
- a kutyák, akikről pontosan tudom, hogy a nagy fenyők árnyában hűsölnek, óriási krátereket ásva,
- a gyep, ami soha nem lesz csak a mi kis béna, foltos füvünk...

Sorolhatnám még reggelig, hiszen minden bokornak, cicának, dísznek története van, belőlünk őriz egy darabkát. Minddel volt, van és lesz is munka, öröm, harag és verejték. De mind összeforrt velünk, mint puzzle elemek, úgy teszik ki az életünk perceit...

...és ma reggel nagyon utáltam az egészet, mert csak feladattengert láttam bennük. S ez a tíz perc éppen arra volt elég, hogy most hálás szívvel gondoljak arra, hogy lehet teendőm velük...

 

[embed]https://youtu.be/GKEN0nHyCa0[/embed]

Dóri és Szlivi egy cuki meglepetést készített nekem. Hétfőnként Pesten szoktam dolgozni, így nagyon nehéz Szilvivel összehozni az edzést. Most azt eszelte ki ez a két Tündércsaj, hogy a hétfői kihívásomat Dóri mutatja meg nekem. Annyira jól esett, hogy gondoltatok rám, nagyon örültem!

Dóri, elképesztő, hogy mennyit csinosodtál már, le a kalappal! Nagyon ügyi vagy! Nagy szerencsénk van Szilvivel, azt hiszem, megfogtuk vele Isten jobbik lábát! Én kapaszkodom is bele rendesen! :-D :-D

...és akkor jöjjön a vallomás: későn értem haza tegnap, Bodi anyahiányos volt nagyon, vacsit készítettem, még dolgoztam egy csomót, szóval tíz körül ébredtem rá arra, hogy még nem edzettem. És hogy már nem is fogok, pedig ilyen még nem volt a kihívások alatt!
Szóval egy nap elúszott, így ma tudtam csak eleget tenni a Csajok kihívásának.

[embed]https://youtu.be/mW3pZiuAFWI[/embed]

Többször említettem már, hogy a karom a legnagyobb parám. Azt érzem, hogy bármit csinosra tudok magamon faragni, csak ezeket a repülőmókus karokat nem. És az integető-para a fogyókúrával csak fokozódni fog, szörnyen néznek ki a lifegő szárnyak. Éppen ezért minden este nyomok egy adag kar gyakorlatot. Dóri gyakorlataiból Szilvi 30-30 darabra hívott ki, fél kilós súlyokkal, de én végül 50-et csináltam meg, 1 kilósakkal. Sőt, még megtoldottam 50 db 2-2 kg-os súlyzóval lenyomott extra integetős gyakorlattal, és szintén 2 kg-os súlyokkal letoltam 50-50 db fűrészt, amit azért szeretek nagyon, mert mikor előre lendítek, akkor a bicepszem dolgozik, ha alaposan, lassan húzok hátra, akkor a tricepszemen érzem a jótékony hatást.
Sajna ezekről már nem készült felvétel, mert a Házivideósom vacsit készített. Nem fogjátok elhinni, mi volt a keményítőnapos vacsi! Hát persze, hogy KUMPLI! :-D :-D :-D

Még egyszer köszönöm a kihívást és hálás vagyok Nektek, hogy a ma sem ment el karedzés nélkül.
Ez a hét nagyon össze-vissza lesz, úgyhogy holnap reggel Szilvi instrukciói mentén magányos futás lesz.

Beszámolok majd, ha túlélem! :-D

Hajrá bikiniszezon, gyerünk Csajok!